1. |
Zuhanás
04:20
|
|||
a tekintetekben ma is fürdöm
a zajban, a porban, az emberek közt
a tömegben úszva így találsz rám
s vádló szemmel kérded némán
hogy tudok-e hinni a világban
ha a világ elveszik a szavakban
a kezeim üresen tárom feléd
emlékszel még...? az egekig elérsz
pedig gyenge is lehetnék
hadd legyek ehhez ma túl kevés
nem hagyni magam után
csak ezt a tébolyt semmi mást
én zuhanni szeretnék
s rágódsz, micsoda képtelenség
érteni mások másik énjét
elindulsz ma is fáradt arccal
s ismétled megint magadnak
hogy tudok-e hinni a világban
ha a világ itt feszül az agyakban
a kezeid üresen tárod felém
emlékszel, az egekig elérsz...
pedig gyenge is lehetnék
hadd legyek ehhez ma túl kevés
nem hagyni magam után
csak ezt a tébolyt semmi mást
én zuhanni szeretnék
|
||||
2. |
Mi voltunk
04:30
|
|||
mi voltunk ott, s kuporogtunk a romok alatt
mert túl közel engedtük a torz álmokat
kőkemény sziklát s fülledt hegyeket
elhelyeztük a fákat az Univerzum tágas termében
mi voltunk ott az oszlopokon
a láncravert szellemek
mert magunknak akartuk mohón
a holdat s a meztelen lelkeket
mint véres eső hull a földre
megfestettük a képtelent
s bezártuk örökre
mi voltunk azok ott a háztetőn
táncolni fenn a viharban jó volt
a szárnyunk úgyis többet ér
megszöktünk a hangoktól
s fejünkhöz fegyvert szegeztünk
üvöltve, ruhátlanul
testünk minden mozdulata
...csak a mozdulat
ott leszünk minden hegytetőn
kábán, bódultan
ha kell, imákat mormolunk halkan
mint véres eső hull a földre
megfestettük a képtelent
s bezártuk örökre
mi voltunk azok ott a háztetőn
táncolni fenn a viharban jó volt
a szárnyunk úgyis többet ér
megszöktünk a hangoktól
s fejünkhöz fegyvert szegeztünk
üvöltve, ruhátlanul
testünk minden mozdulata
...csak a mozdulat
|
||||
3. |
Hadd fájjon mindenkinek
04:12
|
|||
szótlanságod hideg, és ma is utolér
pedig nálad még mindig a szavakon múlik, hogy ki az aki ért
csodálatos vagy, de ma is ugyanaz
te egyhelyben állsz az álmaidban
a szemed befalaz!
kár volt gondolkodni, a haragod mennyit érhet
kár volt a mélybe látni, kár volt egészen
szakítsd fel sebeid, mert nem kapunk már levegőt tőled
szomjazzuk a szavaid, de a szótlanságod tetején görnyedsz
hadd fájjon mindenkinek
angyal vagy te, és kéregetsz, de ki is a hibás
csak vennéd észre hogy téged is ugyanúgy a közöny, ami bánt
s érzed már félelmem ízét, de szabad-e tovább
várni, hogy darabokra hulljon a logika, miközben
gúnyosan meredsz rám...?
prechorus:
kár volt gondolkodni, a haragod mennyit érhet,
kár volt a mélybe látni, kár volt egészen
szakítsd fel sebeid, mert nem kapunk már levegőt tőled
szomjazzuk a szavaid, de a szótlanságod tetején görnyedsz
hadd fájjon mindenkinek
|
||||
4. |
||||
az esőben állok, nézem a sötétlő egeket
ez ugyanaz a fájdalom, amit, amit valakinek mindig élnie kell
lámpafényben ázik az est, s én hűvös álmaimból
magamhoz térni nem tudok
vágyakon vágyak halmozódnak
és ugyanaz a fájdalom mossa a házak falait át
selyemből szőtt haragom üres szemmel néz vissza rám
a pocsolyák bamba tükrén így leszek súlytalanná
fény s rezgés rajzol át, csak most
hadd szakadjak el!
ébrenlétem zajjá lenne
de álmom a csend, s csak úszom benne
görcsös utcák visznek feléd
senki sem üldöz úgy, ahogy én
alszik a város, mégis remegek
ha feléled, sírok, ha meghal, nevetek
vérző kezeim a homlokomon
én így szülöm meg a holnapot
az esőben állok, az álmom a földön hever
az utcák mind elhagyott, ködbe tűnő díszletek
fény s rezgés ébreszt fel, megmagyarázhatatlan, hogy
újra itt találom magam, csak most
hadd meneküljek el!
ébrenlétem zajjá lenne
de álmom a csend, s csak úszom benne
görcsös utcák visznek feléd
senki sem üldöz úgy, ahogy én
alszik a város, mégis remegek
ha feléled, sírok, ha meghal, nevetek
vérző kezeim a homlokomon
én így szülöm meg a holnapot
|
||||
5. |
Mindenáron
03:39
|
|||
...ahogy az utcán mehetnél
bátran, behunyt szemekkel
elérhetsz bármit könnyedén
lehet másként látni merészen
s tehetnéd széppé az arcodat
de néha az álruhád nehéz
a hang kedves, de visszatart
a határtalanság peremén
mert nem akarod mindenáron még
nem akarod mindenáron még
elfogadni, hogy ez a tiéd, ez a tiéd
rögtönzött minden gondolat
most neved a vízre írhatnád
parázs vagy, de lángra kapsz
bárcsak vigyázna rád
az áramlás, mikor visszasodor
és elszürkülsz majd egészen
s még mindig az álmaidon taposol
nem ismerhet senki se téged
mert nem akarod mindenáron még
nem akarod mindenáron még
elfogadni, hogy ez a tiéd, ez a tiéd
ez a tiéd
|
||||
6. |
Tudatalatti ébrenlét
04:16
|
|||
lépj, mielőtt a mélybe ránt a feledés
mondj egy szót, ami igazán a tiéd, a tiéd
próbáld meg, próbáld meg...
talán saját magadnak ez idegen
sosem volt más, s a levegő
beléd mar hidegen
nézd, ezek vagyunk mi
gondold meg, gondold meg...
tudatalatti ébrenlét
nem akarom, de elkísér, de nézd
hol vagyok benne, nem tudom még
a felszínről eltűntem rég
a felszínről eltűntem rég
a felszínről eltűntem rég
tovább ne várj, hisz rád tipor az üresség
adj még valamit, keressél egy kis fényt
gondold meg, gondold meg...
tudatalatti ébrenlét
nem akarom, de elkísér, de nézd
hol vagyok benne, nem tudom még
a felszínről eltűntem rég
a felszínről eltűntem rég
a felszínről eltűntem rég
A felszínről eltűntem rég
tudatalatti ébrenlét
holnapok hívnak, nem hagyom még
ha kell, mindig úgyis megvéd
amerre lépek, olvad a jég
tudatalatti ébrenlét
|
||||
7. |
Téged kérdeznélek
04:51
|
|||
mondjuk, megfogadom egyszer
és nem keresem az okokat benned
és úgy nézek rád, hogy mikor mit teszel
csak rajtad áll
és mondjuk, de hiába mondjuk
a dolgainkat egyszer megoldjuk
érted megtenném, senki se kérhet
többet ennél
de mikor téged kérdeznélek
valaki más beszél belőled
nem tudom, ki áll itt előttem
és a szükség hová vezet
látom a szemedben
hogy közelednél hozzám
figyelek rád, csak éppen
a válaszaidat sohasem értem
hisz mindig másképp hazudsz magadnak
tudod, hogy így is elfogadlak
így is elfogadlak
de mikor téged kérdeznélek
valaki más beszél belőled
nem tudom, ki áll itt előttem
és a szükség, hová vezet
látom a szemedben,
hogy közelednél hozzám
|
||||
8. |
Átváltozás
04:35
|
|||
...és hagyom, vigyél tovább
míg az arcok bíborát lemossa a csend
és lángnyomokba fullad mind, akit újra lát
visszatérő emlékezetem
ez az én személyes átváltozásom,
mely öreggé tesz, és kiemel a hadból
de sehol, aki ellenáll
és a katarzis elmarad
sebeimhez láncol a külvilág
a földön fekve minden annyira más
és ez az amitől nehéz
átkozott szépség
mely vágyat tart a fejem fölé
a tűzben égsz, hiszen odalöktelek én
és hagyom, vigyél tovább
míg hallom a fejemben a hangod hiányát
és álmaimba lépsz, gázolsz tereken át
emlékeim falán
ez az én személyes átváltozásom,
mely öreggé tesz, és kiemel a hadból
de sehol, aki ellenáll
és a katarzis elmarad
sebeimhez láncol a külvilág
a földön fekve minden annyira más
és ez az amitől nehéz
átkozott szépség
mely vágyat tart a fejem fölé
a tűzben égsz, hiszen odalöktelek én
saját hazugságom, hogy élek, és hallgatok,
de ha beszélnék sem mondanék
IGAZAT!
|
||||
9. |
Kegyetlen világ
03:49
|
|||
nem történik semmi sem egy ideje velem
bár jól gondolkodom, és teszem a dolgom
furcsa érzés, nyugodt lehetnék...
de összetörték, és nem beszél
az ember, akit neveltem, én szerettem
míg bennem élt
te kegyetlen világ
menj, forogj tovább
maradni hívnak idegen hangok
itt vagyok,
és lemaradok
most egyforma napok terhe feszül, nem lakik már senki bennük
halványuló szenvedélyek; szürkék, fehérek
de gondolni sem merek már...
a múltra, ahogy elgyötört
akartam valamit olyan nagyon
és azt is tudom, így jobb talán
de üres, üres a gondolat
hogy valaki maradtam
te kegyetlen világ
menj, forogj tovább
maradni hívnak idegen hangok
itt vagyok, itt vagyok
s lemaradok, lemaradok
így is lesz tovább, ha megértem talán
de magamra nézek, sehol az ember
aki bennem élt
kegyetlen világ
menj, forogj tovább,
menj, forogj tovább
|
||||
10. |
[Minden rendben]
01:05
|
|||
emberek futnak
gond nélkül mind előttem
félig ébren
magamban újra nézem őket
végtelen film ez
sa képek színesek
vagy csak kiszínezem
titokban
de rájöttem
ez ugyanaz
hogy mondjam el, hogy
minden rendben
minden rendben
|
Streaming and Download help
If you like Exit Music, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp